Blog

Gyorsrizstől a Bulgurig

Hogy jutottunk el a gyorsrizstől a különféle rizsfajtákig és az olyan alternatívákig, mint a bulgur?

Összefoglalónkból kiderül!

Van az a jelenség, amikor – zömében férfiak – nem értik, mi az, hogy lazacszínű meg korallszínű meg púderszínű, hiszen van a rózsaszín, oszt’ jól van. Nos, a konyhában ugyanez játszódott le nagyjából másfél évtizeddel ezelőttig a gasztronómiában is, amikor volt a rizs, mint jolly joker köret és alapanyag, de senki nem cifrázta ezt a témát. De szerencsére a szemlélet sokat fejlődött azóta, és nem kell Michelin-csillagos séfnek lenni ahhoz, hogy tudatosan válasszunk az ételeinkhez a rizsfajták közül.

A konyhai kultúra fejlődése a köretek terén

Mára már tudjuk, hogy a roppanós-aromás basmati a legjobb párosítás az indiai curry-k mellé, az illatos jázminrizs a thai ételek hű társa, ragacsos rizsből készül az igazi sushi, a krémes rizottóhoz a kerekszemű rizs való, a pergő rizsből lesz az ideális saláta, sőt, a tejberizshez is speciális fajta kell a kívánt állag eléréséhez. De van még a népes rizscsaládban barna, vörös, rövid, hosszú, opál és még megannyi típus.

És az idővonalon egyszercsak megérkezett a bulgur, a köretalternatívák új sztárja, amely kellően sokoldalú, és kreatívan beilleszthető az egészségtudatos étrendbe. Főként a török gasztronómiában tölt be fontos szerepet, ezért nevezik török rizsnek is, holott valójában a bulgurnak semmi köze a rizshez, hiszen durumbúzából készül.

Három fő típusát különböztetjük meg: a finom bulgurt, amely tökéletes alappillére a taboulének, a közepes darálásút, amely salátákban és köretekként is helytáll, valamint a durva őrleményt, amely laktatóbb ételekhez passzol. A bulgur különlegessége abban rejlik, hogy tele van rostokkal, fehérjékkel, vitaminokkal és ásványi anyagokkal, ugyanakkor alacsony a zsír- és kalóriatartalma. Emellett gyorsan elkészíthető, úgyhogy rohanó világunkba kényelmesen beilleszthető.

De honnan erednek ezek a gabonák?

Hiába termesztik már háromezer éve a rizst, mindössze pár éve derült ki, hogy a rizs biztosan nem Indiából, hanem Kínából ered. Ezt amerikai kutatók a növény genomjának vizsgálata után állapították meg: több ezer évre visszamenően nyomon követték a genetikai állományban bekövetkezett változásokat. Az is kiderült, hogy mintegy kilencezer évvel ezelőtt jelent meg a Jangce folyó völgyében. Utána volt némi kihagyás a világsiker előtt, de Krisztus előtt hétszáz évvel már Európába is eljutott, Amerikában pedig a 17. században indult el a rizstermesztés. Magyarországra a törökök által került elsőként rizs, ezért a kiűzésük után sokáig nem is fogyasztotta senki, és csak a 18. században fedezték fel újra hazánkban.

A bulgur eredete egészen az ókorig vezethető vissza, amikor feltalálták a búza törésének folyamatát. Ez a technika lehetővé tette a gazdáknak, hogy a búzát a napon szárítás előtt részben megfőzzék, ezáltal hosszabb ideig megőrizve a termést. Ennek következményeként tovább volt eltartható, valamint egyszerűbben lehetett tárolni és szállítani is. Végül a – részben főtt és szárított, tört búzából készült – bulgur elterjedt a Közel-Keleten és a mediterrán térségekben, és a helyi étrend elengedhetetlen részévé vált.

Ősi és modern fortélyok összefonódása

A rizs és a bulgur evolúciója jól mutatja, hogyan tudnak megújulni és újra fókuszba kerülni ezek az ősi, természetes és hamar elkészülő alapanyagok – alkalmazkodva sokféle ízléshez és speciális étrendhez. Hiszen legyen szó egy szupergyors hétköznapi ebédről vagy egy gourmet ízélményről, ezek a sokoldalú gabonák gondoskodnak arról, hogy a tányérunkra valami izgalmas fogás kerüljön.