A vékonyra szelt és ropogósra sült krumpliszeletek egyszerű, de nagyszerű találmánya azonban nem kulináris élvezetekre lett kitalálva, hanem egy önérzetes séf visszavágására. Történt ugyanis 1853-ban egy New York állambeli elegáns étteremben, a Moon Lake House-ban, hogy egy kekeckedő vendég – állítólag a vasúti mágnás Cornelius Vanderbilt – azzal küldte vissza a konyhára a felszolgált sült krumplit, hogy az túl vastag, ízetlen és puha. Erre George Crum séf, aki korának híressége volt a szakmában, még vékonyabbra szelte a köretet, de az sem volt megfelelő a finnyás vendégnek. Ezt már igencsak nem vette jó néven a szakács, és bosszút forralt: extrémen vékonyra szeletelte a krumplit, alaposan megsózta és kisütötte, gondolván, hogy így még kevésbé fogja díjazni a végeredményt az úriember. A ravasz terv azonban nem vált be, pontosabban túlságosan is bevált: a vendég egyenesen imádta az újítást, és annak híre hamar elterjedt „Saratoga Chips” néven. A történetet sokféle verzióban napvilágot látott már, és máig vitatható a chips eredete. Például van egy elmélet, amely még korábbra teszi a felfedezést: eszerint 1817-ben egy angol orvos, William Kitchiner a ’The Cook’s Oracle’ című szakácskönyvében említi először ezt az ételt, de ez nem jelenti azt, hogy köze lenne a feltalálásához, és azt sem, hogy ne jöhetett volna rá bárki más a krumpli ezen felhasználására.

Az azonban bizonyos, hogy sorra készültek Amerikában a különféle változatok, és a chips olyan divatos lett, hogy elindult a gyártási technológiája is az 1920-as években. Herman Lay indította el az első chips-üzemét, amellyel kikövezte az utat a tömeggyártáshoz. A vállalat később összeolvadt a Frito céggel, így jött létre a ma ismert Frito-Lay vállalat, amely a chips-piac máig meghatározó szereplője.